/Phantasm White Fiction Részlet "Karakter leírás"/

Szürke borongós ég alatt, rideg, üres barnaság lakozik és virít a semmibe

Olyannyira sötét, megtévesztő és elborult, összekuszált, kibogozhatatlan, mégis kellemes
Magas, vékony alakzat jelenik meg a semmiből, mit hűvös szél jár körül 
Hűvös mégis kecses, nemes, gyönyörű és visszafogott
Érzéketlen légkör ugyanakkor, mégis érzelem dús
Egy boldogtalan tehetség és elme
Egy különleges lételeme a világmindenségnek
Ahogy meglátod azt hinnéd káprázat, de mégis szóra nyílik egy száj, fényre nyílik egy szem, lábak mozdulnak és sugárzás övez
A fej gondol a közvetítés tán szaggatott, de látványos
Maga a tökéletesség egy huskyval körítve.

Utazás

Zakadozott szívhang
Egyre erősödő dübörgés
Gyorsuló ritmus
Nem, nem egy szívrohamközeli sokk
Ez annál ezerszer erősebb fájdalmas élvezet

Sötéten körülölelő éjszaka
Csillámló fényekkel vegyítve
Mily nosztalgikus és csodálatos
Mi ez az érzés?
A múlt szorongatna meg, vagy a jelen töltene váratlan kelletlen fájdalommal a csodálat állapotában?

Pillanatnyi érzések
Messzeszálló megosztanivaló gondolatok
Mi is a bizonyos mondanivaló?
A megfogalmazhatatlan.

Happy Birthday my little Jiminie!

Boldog születésnapot! / 생일축하합니다! / Happy Birthday!(Okt.13)

Selyem, édesség, melegség
Miért szorítassz így?
Napsugár, apróság, borzongás
Miért sírok úgy?
Oly leírhatatlan, megfogalmazhatatlan...
Hogy vagy képes erre?
Egyszerre minden és semmi..
Semmi? Vicc. Minden.
Pofátlan dinka, igazi úriság.
Hogy rejtőzhetsz el csak úgy a sorok közt?
Nevetséges rímiség, de jól kompenzálható
Lenyűgöző levegővétel egy parkett közepén a bőrszín káprázatában akkor és most akár feketében visszatérve
Egyszerre csodás és fájdalmas csoda leplezhető le az álarc mögött.
Milyen gyönyörű és ártatlan.
Megérdemel minden sugarat.
Sosem elég.

Tudom ez nyálasan és álszenten hangzik, de nagyon szeretem ezt a kis lepkét és szeretném ha nagyon boldog születésnapja és élete lenne, mert megérdemli.

Szeretünk kis tökfej, így kérlek vigyázz magadra és ne légy ennyire félrevezetett. Kívánom, hogy legyen ismét szeretetben teli a születésnapod! Nem felejtem ám. <3

Az ember sohasem lesz képes akkora dolgokra, mint a fennebbhatók
Mi nemzzük, szüljük egymást és világunk csoda dolgait, de ha mi nem lennénk, nem történne változás.
Az irodalomban ezt úgy mondanánk, hogy nem veszik el érték a történet végzeztével.
Ennek tudatában nehéz tisztán gondolkodni és megmaradni makacs sokatakarásunk mellett. Mire fel akarunk mi sokat? Megerdemeljük azt? A válasz mindenki fejében más lehet, de az egységes megfejtesen ez csöppet sem változtat.
Mi jogon kérném Lucifert, hogy hagyjon fel terveivel és segítse enyémeket? Az emberiség teremtése pillanatakor rászolgált sorsára, mint minden vele élő teremtménye a földnek. Bábuk, kötélen rángatott játek az összes kivétel nélkül és megnekvés nélkül. Menekvés nélkül egészen a pillanatig míg minden mit szeme világa lat megszünik létezni, valójával együtt. Fáj? A tébolyodottak tudják. Érdemes-e tudatában lenni létünknek? A vezérlés talán még segít is rosszaságával védeni a védtelen szellemeket attól mi törést okoz. Egyesek mégis többre vágynak. Többre mit az élet adhat egy halandónak a föld nevezetű, sivár bolygón.

Az élettelteli élettelen/A föld alatt tanyázó Augusztus.

Első tapasztalásunk tiszta, semleges, elvisz esetleg magával az a rossz hit, mi sok emberben rejlik, ha még nem érzékelt eleget.
Másodjára, mint a hulla s rajta vakolat, semmi érzés, semmi szellem, toron ülésen érzed magad.
Sokadjára elképeszt, mi jellemfejlődés áll be, élőholt, s érző között mozogva élt élet.
Megismerés, érzelmek, gondolatok... megannyit adhat.
Dallam mozdul, erős hang szól, mosolya joker fiának.
Apró, de óriási; csendesen iramlik, de fokozatosan nyomul; haragosa a megrontásnak és az elvetésnek.
Ez mind ő, kit édes becenévvel illet a had, s kiben lényege igazán az, milyen jelleme és képessége akadt, minek neve tehetség.
A nyolcadik hónap hallik Daegu városáig, szólít és vendégségbe hív, mit még több követ. Sajnálata meglehetősen öntelt, de tanításra invitál nagyokat, kicsiket, bebizonyítva a csillagok az égben is lehetnek félelmetesek a földalatt.

Miért és hová?

Elveszetten kóborolva a szavak felett
Nem lelem a választ
Mi lenne mi megnyugtatja lelkemet

Új vagy régi a legújabb új...

Hazug minden szó mi elhagyja szám
papírra vetem, de elhallgatom
az érzes amikor magában sem bízik az egyén
és mintha korcsolyázni probálna a havon

mindig újabb kikelet jő szebb mint az előző, de minden illuzió a valóság egy tünemény
a tünemény mi az igazat, a csufat mutatja
rút arcát senki meg nem mutatja
pedig igazán csak akkor szép az élet ha minden rosszat felfedve elfogadást lelve nézzük a képet

a világ hanyag s nem törődöm
fájdalom es szomorúság végigtekinteni a tájon mi a látóteret adja
mégis igazán csak folynak a szavak
lényegtelen ki hallja

a téma változó az ugráló sorok
sok-sok tévedés és a konok eltakart való

könyörtelen szemmel nézve a magam által jóváhagyott lényt...
Milyen kellemetlen, igénytelen, kelletlen, gusztustalan es képmutató.
Az árnyak tükörből visszanezve látják és elszörnyednek
mi történhetett az intelligencia kiskölykével, a valótlan valóval, az árulni nem képessel? Meghalt.
Többször, sokszor, ezerszer és mégannyiszor.
Kiszámító, művészi tárgyként él tovább és tűri keserves halálát miközben gyilkolják.

Highlight

Csillámpor... Nem, túl mesés
Cintányér és dobok összhatása
Miért teszed ezt? Mi ez a kiáltás? Miért ragad úgy meg?
Az a pont, a fénysugarak cikázása

Olyan menőnek hiszed magad és az attraktív oldaladdal terelsz, de ami igazán megfoghat, te is tudod nem más, mint egy szó szádból

Bolondból kinőtte magát egy repülniképes madár

Érzékeny dallamok, taps és azok a szemek
Miért oly hirtelen és annyira érzéki az egész
Akár az ég selyemfelhőkkel és mégis az eső simogatón könnyezik

Színek, bors, káprázat

A nyeremény régen elkelt már a kezdés előtt
Mintha nem tudnád, ki a nyertes
Vonalakkal fested a teret és tereled a szemet

Hivogató és fájdalmas

Miért teszed ezt? Miért mondod ezt?

Mozdulataid követhetetlenek, mégis követőkért áhítoznak
Veszett ügy
A lélegzet megszűnik és a hűvös tér találkozik a melegséggel
Vihart várnál, de ez sokkalta nagyobb

Igazán fényes pont

By. Me
To. Szerintem magyarázni sem kell. Nem tudok ettől szabadulni...

"Akár egy madár, szállni fogok

Bárhová ahonnan hangod hallom

A levegőben, bárhol vagyunk

Mikor szembetalálkozunk

Fénypont"

"I’m like a bird naragalge
ne moksori deullineun got eodideunji
In the air eodiseodeun uri
majuhaneun i sungan

Highlight"

Bright Moon of Mercur (Sunshine not a moon!)

Your wondering and boring face at the same time is interactive picture front of my eyes too, but then i see desperate for adventure yourself

Your shape, while you walks into the place and everybody stares you.
Your face unmentionable hide charm and dazzle my heart
Sound what bewail my soul while you dancing in the dance floor
With somebody
Hard words, smiles and flirts look like nothing
Looks whats you send to him and his hands touch your hip
Why hurt this so much?

You show to me, but your face without playfully, like than shine
The glad of life you feel now and radiate to others

Thin shape, high level, woman type series of moves and still powerful
You don't deny your past, but your present and future beautifully curve and slowly cote your phantasm of body

Attractive pictures, enchant character and catchy imagine.

The perfection itself

By. Me
To. my charming model

Még csodálkozó egyben unott arcod is interaktív kép szemeim elé, de aztán meglátom a kalandra vágyó éned.

Alakod, ahogy besétálsz a helységbe és minden szem rád szegeződik

Arcod mi elmondhatatlan bájt rejt és elkápráztatja szívem

Hangot mi megsiratja lelkem, ahogyan táncodlejted a parketten

Valaki mással

Erős szavak, mosolyok és semmiségnek tűnő flörtök

Nézések, mit felé irányítasz és kezei mik csípőd érintik

Miért fáj ez így?

Felém mutatsz, de arcod semmifajta játékot nem mutat, mint inkább sugárzást

Az élet öröme mit átérzel e pillanatban és engedsz át másoknak

Vékony alak, magas szint, nőies mozdulatok sorozata és mégis erőteljes jelenlét

Múltad nem tagadhatod, de jelened és jövőd szépen ível, lassan utóléri majd tested káprázatát

Attraktív képek, megbabonázó jellem és megkapó imázs. 

Maga a tökéletesség.

You are my always beginning

You are my angel. You are my wings. You are my all. And i just love this.

A beautiful thing, a rose to you, everything what i say to you SaranghaeYo.

Sunshine in the dark night, pichachu in my pokeball

A llama in the fold, your fold is so big, please can i join?

My heart keeps racing everytime when i see your face

Your kind and funny moves mean to me alive

Doing sexy things in your cool life

Your arms have some tattos

Dancing in that style

Say some difficult words

Show your mind

Sing your way

And live as you like

These why are you so awesome and more

Those big browns and this smile shine like nothing else.

So breathtaking look.

Just stop talking when you hear the sound of tears.

So much energy.

Why are you doing this always?

So perfect personality 'nd body.

It is the biggest harmony.

A napok áramlata fúj. Követed e vagy sem, a saját döntésed. Elítélhetetlen vagy.
Nekem ez jutott eszembe aláfestésként a gondolataimhoz. Azért se fogom kimondani. Számít ez? Ugyan. Esetleg csak én lettem mostanra olyan, aki elvesztette az értelmét egyes dolgoknak. Tiszteletem mindenki felé. Minden nap szép és támogatni való, legyen így.

Az érzés, mi mindent magában hordoz.

Egy pillanat, vagy akár egy nagyobb huzamos idő, mindegy. Mindent megszakít a tudat és kizökkent abból, amiről gőzöd sem volt. Mikor ez megtörténik.. Az az a mérhetetlen fájdalom, amit semmi sem fog tudni enyhíteni soha, mert tudod, hogy már vesztettél, pedig még semmibe sem kezdtél bele. Így az a kis időt megragadó valami, kevés annál szebb érzés és durvább vissza esés létezik.

Ez az, ami elkísér egész életeden át és olykor-olykor beléd döf egyet.

Szél~

Szél, régmúlt gyönyörű emlékek és az a csodálatos szél mely mindent összeköt. Miért ennyire szívfájdító ez folyton? Miért telik ilyen gyorsan az idő és miért ilyen nehéz? A szél repíteni akar, a föld megtart és gyökérrel tart a földön. Vajon mikor jön el a nap, amikor végre elszállhatok? Várom a pillanatot, mikor az összes létező hang, dallam táncot lejt a lélek körül és megigézi azt egy örökkévalóságig, hogy menekülni többé ne tudjon, de szabad legyen. Szabadon repülhessen érezve mindent a csodavilágból, mi borzalmakkal teli, de mégis gyönyörűség a szemnek, ha meg is szúrják olykor. A szellem már érzi, akkor mégis miért ez az elzárás? Kulcs nélkül akarok kitörni. Szabadulási terv nélkül, csupán felrobbantani a cellát. Örömmel és nagyravágyással. Találkozunk egyszer, vagy talán már soha. A égszínen kékellő ég beszippant örökre. S egy "Viszláttal" elköszönök, mit magam sem akarok komolyan gondolni.

Always

Egy bölcsebb szavai hangzanak fel a mélyből
Azt mondja hibázott, azt mondja nem bírja így tovább, változni akar, megbánta miket tett
Attraktív intelligencia, öntudat, saját utat birtokló szellem, édes - kedves bánó lélek és egy csapást birtokló test. Alázat, mit magához szoríthat.
Számít e az a külső doboz? Számít e az az anyag? Lényeges mindez?
A rá aggatott stílus, a zenei mivolt és az elvárások...
Egy személyt sohasem a ruhái tesznek, sohasem a külső határoz meg, vagy egy műfaj, hanem az üzenet, legyen az bármi.
Kincs dallamok szállnak szerte a hadsereg közt, ki az, ki igazán meghallja? Ki az ki meghallgat és támogat? Ki kit is támogat?
Örökös munka a papírra vetett szavakkal és érzelmekkel, egyes ritmusokkal és dallamokkal körítve.
Csak légy őszintén önmagad és tégy a jobb érdekében, nem törődve mások gondolatával, mert te te vagy, nem pedig egy megalkotott forma. Szavaid adják ruháid és tetteid tested, míg érzelmeid lelked. Nálad gyönyörűbbet még nem láttam. Értéked szavakban kifejezhetetlen.

Adj címet egy megcímezhetetlennek.

Túl képtelen, túl elképzelhetetlen
Azt érezni, hogy valamit sohasem fogsz tudni kifejezni, Fájdalmasabb dolgot keresve sem tudnék találni
Amikor minden szó a szádból hazugságnak hatna, vagy nincs lehetőség, hogy félreérthetetlenül közölj
A legnagyobb és legerősebb érzelmek hamisítatlanságát igyekezve megőrizni, próbálni kiadni magadból, amit képtelenség számodra
Érezve a lehetetlenséget, mikor bármit megtennél, csak, hogy enyhüljön a fájdalmad, mi a leírhatatlanból származik
Nap, mint nap látva, hallva és érzékelve valami elérhetetlent és megérthetetlent, mi megoszthatatlan.
Az egyetlen, ami mindent leír és őszintén tud válaszolni, az arcon legördülő könnyek. A szent víz mindenre egyenes, gyengéd és őszinte választ ad. 
Vajon eljön a nap, amikor mégis megfogalmazhatóvá válik a legnagyobb érték? Egy nap...
Az örök próbálkozás sohasem múlik. Az akarat törhetetlen és mindenható. Várd ki értékeim értéke, hogy egy nap megajándékozzalak érzelmekkel teli szavaimmal és bemutassam életem értelmét számodra. El fog jönni az a nap. Ígérem.

Addig is a te szavaiddal élek.

Butterfly Sorozat - A menthetetlen lepkék

Butterfly - Menthetetlen lepkék(pillangók)

"Surranó szél repít feléd, míg magányos alakod kirajzolódik a távolban.
Az eget kémleled. Majd bús szót szólsz.
Mozdulataid könnyedek, de tested nehéz, földhöz köt. Rab lennél?
Szárnyalnod kell, könnyed lépéseid gyönyöre sírásra késztet, szállnod kell.
De bensőd égő fájdalmát nincs mi csillapítsa. Neved, mi?

Álmok, szárnyak, rettegés
Álmos keserv, mulasztás
Zárad le nem veheted, kulcsod el nem veheted
Szenvedsz, s segély szó hallik.
Halálod csendben lezajlik.
Fáradt arcod kezedbe hajtod, siralmad sírod, megmentőd várod. Ki én nem lehetek?

Sötétből egy kéz kiránthat,
érezhetsz megint oly szellőt,
álmodhatsz sokkal szebb álmot.
Törött szíved összeragad,
szárnyad csak úgy visszatapad.
A szellő fúj, s te ott állsz,
a pillanat a tiéd. Mire vársz?
Csodás látvány, szemem issza,
könnyem hull a föld szívja.
Erős szívdobbanása a termő földnek,
együtt veled így örülhet.
Felszabadulás, Szabadságérzet
Megvilágosodás a sötétből és szárnyalás az égen.

Kérlek, ments meg.

Dinamikus dübörgés, repkedő taktusok
Intenzív érzés, de mindjárt szétszakadok/darabokra hullok
Az ég felé mutatsz, hív
Közben viharként sodrasz, tornádóként.
Veled mozog a lég, imbolyog a talaj
Szólítasz, s ez felkavar.

A ritmus pattog, a zene kínoz
Táncod szorít, így lelkem ordít
Érzem lépted, fájom szíved,
Látom képed hogy élvezed
Lényed mégis célra vezet, mi kecsegtetőbb, mint várnánk.

Akár egy magabiztos személy, jössz és közlöd indokod
Megérint az őszinteséged ahogy a fellegek felé mutatsz és azt mondod, hold kór. Érdekel ez téged?
Legbelül tudod a választ, mi kecsegtetőbb, mint várnánk.

Majd jössz, s feje tetejére áll minden,
A föld az ég az ég a minden.
Élvezed az utad, hallgatod a szeled
Érzed hová mutat, tudod hová vezet.
Biztos szíved erődítmény,
Mosolyod hozzá a kulcs.
A legjobb formádnál is szebb amikor eggyéválsz tehetséged gyümölcsével
És gyarapítod szem látomását mindazzal mi áldást az ég és föld csak adhatott személyednek bőkezűen.
Te mégis nagylelkűen közlöd csak egy van mi fontos
Biztonságod rajta áll. Szinted nő, erőd csökken.

Visszatér a kép mi akár szembe a kés hasít beléd.
Mi kínoz és miért bánt így?
Húz lelked, kezed felém. Mit vársz tőlem?
Mit adhatok elég csekély.
Lényed döbben, szíved rezdül,
föld omlik, mégsem mozdul.
Sötéted beteríti elméd,
ellenállásod hiába való.
Újra itt a taszító érzés
egyre lejjebb és lejjebb váj.
Segítségem kéred, mit tegyek?
Lelked repül, szíved marad
Ütemes lüktetéssel ver tovább.
Forog a világ, a lét zavara.
Öröm és fájdalom egyben ölt testet.

A zűrzavart fokozva jelensz meg ismét, felforgatva mindent
köszönetet suttogva, de miért is?
Hevességed letaglózó, jelenléted káprázat
Szenvedésed értékelendő, hálád vad.
Elsodorva rántasz magaddal.
Tudatod irányít. Befolyásol. Elnyel.

Szenvedélyed visszahat, párolgásod megnyugtat
Érzéketlen lét helyen, lényeget adsz.

Közelséged, lelkületed, minden félelmed és reményed, távolságod, történeted, létezésed halálba kergetve nyugtat meg.

Megmentésed életcélom, életed megment.
Érző lélek száll feléd, egyszer elér..."

Lélekmű (Bemutatkozó Videó/Iskolai projekt)

Anyakönyv, eredet
Lakcímkártya, utam hova zárja, s köti, míg tudja, így mindig
Gyerekkori zaklatások, agyi zakatolás
Hol? Miként? Miért?
Gyarapodó elmei eszmék
Ellenséges, Ellentétek
Utat behatároló problémák és betegségek
Bezárt, tiltott, szépen szóló
Kinyílt, rikító, szemetszúró
Érdekelt? Csekélyen, de tehetség nem kétlem
Újjítás, javítás, segítség, bátorítás
Biztos, ami biztos? Csak, mint a maximalizmus
Versben tobzódó könnyek, nagy érzelmek
Hajtóvadászat véremnek, ereimnek
Bízok-e? Remélek-e? Mondhatnám, hogy nem?
Küzdök míg élek, ez a végzetem
Hisz unaloműző szenvedély örökre a véremben ég
Leküzdve érzéketlen értelmem hevét
Soraim annyi, végeztem és bevégzem egyszer a reményt



Körülbelüli angol fordítás:

Register, origin Address card, where my road locked and binds, while it's possible, so always Childhood harassments, brain rumbles Where? How? Why? Growing mind conceptions Enemies, contraries Path delimiting problems and sicknesses Locked, Forbidden, nicely spokeing Opened, flashy, eye-catching Interested? Slightly, but a talent there is no doubt Renewal, repairing, helping, cheering Just in case? Just like the maximalism Tears abundant in poems, big emotions Battue to my blood, veins Do i trust? Do i hope? Could i say no? I fight while i live, this is my destiny Because boredom oust passion burn in my blood Tide over my unsensitive intellect zeal My rows are all, i'm done and i will end the hope one day