Az élettelteli élettelen/A föld alatt tanyázó Augusztus.

Első tapasztalásunk tiszta, semleges, elvisz esetleg magával az a rossz hit, mi sok emberben rejlik, ha még nem érzékelt eleget.
Másodjára, mint a hulla s rajta vakolat, semmi érzés, semmi szellem, toron ülésen érzed magad.
Sokadjára elképeszt, mi jellemfejlődés áll be, élőholt, s érző között mozogva élt élet.
Megismerés, érzelmek, gondolatok... megannyit adhat.
Dallam mozdul, erős hang szól, mosolya joker fiának.
Apró, de óriási; csendesen iramlik, de fokozatosan nyomul; haragosa a megrontásnak és az elvetésnek.
Ez mind ő, kit édes becenévvel illet a had, s kiben lényege igazán az, milyen jelleme és képessége akadt, minek neve tehetség.
A nyolcadik hónap hallik Daegu városáig, szólít és vendégségbe hív, mit még több követ. Sajnálata meglehetősen öntelt, de tanításra invitál nagyokat, kicsiket, bebizonyítva a csillagok az égben is lehetnek félelmetesek a földalatt.