Szél~

Szél, régmúlt gyönyörű emlékek és az a csodálatos szél mely mindent összeköt. Miért ennyire szívfájdító ez folyton? Miért telik ilyen gyorsan az idő és miért ilyen nehéz? A szél repíteni akar, a föld megtart és gyökérrel tart a földön. Vajon mikor jön el a nap, amikor végre elszállhatok? Várom a pillanatot, mikor az összes létező hang, dallam táncot lejt a lélek körül és megigézi azt egy örökkévalóságig, hogy menekülni többé ne tudjon, de szabad legyen. Szabadon repülhessen érezve mindent a csodavilágból, mi borzalmakkal teli, de mégis gyönyörűség a szemnek, ha meg is szúrják olykor. A szellem már érzi, akkor mégis miért ez az elzárás? Kulcs nélkül akarok kitörni. Szabadulási terv nélkül, csupán felrobbantani a cellát. Örömmel és nagyravágyással. Találkozunk egyszer, vagy talán már soha. A égszínen kékellő ég beszippant örökre. S egy "Viszláttal" elköszönök, mit magam sem akarok komolyan gondolni.