Happy Birthday my little Jiminie!

Boldog születésnapot! / 생일축하합니다! / Happy Birthday!(Okt.13)

Selyem, édesség, melegség
Miért szorítassz így?
Napsugár, apróság, borzongás
Miért sírok úgy?
Oly leírhatatlan, megfogalmazhatatlan...
Hogy vagy képes erre?
Egyszerre minden és semmi..
Semmi? Vicc. Minden.
Pofátlan dinka, igazi úriság.
Hogy rejtőzhetsz el csak úgy a sorok közt?
Nevetséges rímiség, de jól kompenzálható
Lenyűgöző levegővétel egy parkett közepén a bőrszín káprázatában akkor és most akár feketében visszatérve
Egyszerre csodás és fájdalmas csoda leplezhető le az álarc mögött.
Milyen gyönyörű és ártatlan.
Megérdemel minden sugarat.
Sosem elég.

Tudom ez nyálasan és álszenten hangzik, de nagyon szeretem ezt a kis lepkét és szeretném ha nagyon boldog születésnapja és élete lenne, mert megérdemli.

Szeretünk kis tökfej, így kérlek vigyázz magadra és ne légy ennyire félrevezetett. Kívánom, hogy legyen ismét szeretetben teli a születésnapod! Nem felejtem ám. <3

Az ember sohasem lesz képes akkora dolgokra, mint a fennebbhatók
Mi nemzzük, szüljük egymást és világunk csoda dolgait, de ha mi nem lennénk, nem történne változás.
Az irodalomban ezt úgy mondanánk, hogy nem veszik el érték a történet végzeztével.
Ennek tudatában nehéz tisztán gondolkodni és megmaradni makacs sokatakarásunk mellett. Mire fel akarunk mi sokat? Megerdemeljük azt? A válasz mindenki fejében más lehet, de az egységes megfejtesen ez csöppet sem változtat.
Mi jogon kérném Lucifert, hogy hagyjon fel terveivel és segítse enyémeket? Az emberiség teremtése pillanatakor rászolgált sorsára, mint minden vele élő teremtménye a földnek. Bábuk, kötélen rángatott játek az összes kivétel nélkül és megnekvés nélkül. Menekvés nélkül egészen a pillanatig míg minden mit szeme világa lat megszünik létezni, valójával együtt. Fáj? A tébolyodottak tudják. Érdemes-e tudatában lenni létünknek? A vezérlés talán még segít is rosszaságával védeni a védtelen szellemeket attól mi törést okoz. Egyesek mégis többre vágynak. Többre mit az élet adhat egy halandónak a föld nevezetű, sivár bolygón.

Az élettelteli élettelen/A föld alatt tanyázó Augusztus.

Első tapasztalásunk tiszta, semleges, elvisz esetleg magával az a rossz hit, mi sok emberben rejlik, ha még nem érzékelt eleget.
Másodjára, mint a hulla s rajta vakolat, semmi érzés, semmi szellem, toron ülésen érzed magad.
Sokadjára elképeszt, mi jellemfejlődés áll be, élőholt, s érző között mozogva élt élet.
Megismerés, érzelmek, gondolatok... megannyit adhat.
Dallam mozdul, erős hang szól, mosolya joker fiának.
Apró, de óriási; csendesen iramlik, de fokozatosan nyomul; haragosa a megrontásnak és az elvetésnek.
Ez mind ő, kit édes becenévvel illet a had, s kiben lényege igazán az, milyen jelleme és képessége akadt, minek neve tehetség.
A nyolcadik hónap hallik Daegu városáig, szólít és vendégségbe hív, mit még több követ. Sajnálata meglehetősen öntelt, de tanításra invitál nagyokat, kicsiket, bebizonyítva a csillagok az égben is lehetnek félelmetesek a földalatt.

Miért és hová?

Elveszetten kóborolva a szavak felett
Nem lelem a választ
Mi lenne mi megnyugtatja lelkemet

Új vagy régi a legújabb új...

Hazug minden szó mi elhagyja szám
papírra vetem, de elhallgatom
az érzes amikor magában sem bízik az egyén
és mintha korcsolyázni probálna a havon

mindig újabb kikelet jő szebb mint az előző, de minden illuzió a valóság egy tünemény
a tünemény mi az igazat, a csufat mutatja
rút arcát senki meg nem mutatja
pedig igazán csak akkor szép az élet ha minden rosszat felfedve elfogadást lelve nézzük a képet

a világ hanyag s nem törődöm
fájdalom es szomorúság végigtekinteni a tájon mi a látóteret adja
mégis igazán csak folynak a szavak
lényegtelen ki hallja

a téma változó az ugráló sorok
sok-sok tévedés és a konok eltakart való

könyörtelen szemmel nézve a magam által jóváhagyott lényt...
Milyen kellemetlen, igénytelen, kelletlen, gusztustalan es képmutató.
Az árnyak tükörből visszanezve látják és elszörnyednek
mi történhetett az intelligencia kiskölykével, a valótlan valóval, az árulni nem képessel? Meghalt.
Többször, sokszor, ezerszer és mégannyiszor.
Kiszámító, művészi tárgyként él tovább és tűri keserves halálát miközben gyilkolják.