My mythical world

Sötét árnyak fognak körbe s csábítgatnak kedves szavaikkal. Szorongatnak míg már tüdődig a levegő sem ér el. Az őrület határán állva kérdem én mi lenne a jobb megoldás? Egy álomba burkolt tévképzet mi csak kápráztat, de jelentést nem hoz magával vagy a rút mely ezeregyszer is megkínoz és kiszámíthatatlan valója. Miben nem lelhetsz megnyugvást vagy biztos pontot. 
A kín mely érezteti az emberrel létezését. Csalódás és be nem teljesült álmok, szétesett életek és darabokra tört képzetek. Ez a való élet és mielőtt az elképzelt káprázatot választanánk gondoljuk végig... Nem, én sem vernék biztos tábort. Néha bizonytalanul tekintek az illúzió felé, de aztán másodpercek töredékéig elér az igazi élet iránti vágy. Hisz annál nagyobb káprázat nincs is amikor teljes valódban tapasztalhatod mit a világ nyújtani tud minden fájdalommal és egyéb érzelemmel együtt.
A lét egy csoda minek mind részesei vagyunk. Miért is pocsékolnánk az időnket idétlen képzelt valóságokra mikor felfedezhetjük a valót is mi talán elképesztőbb, mint azt el tudnánk képzelni csupán meg kell látni a lényeget. Hiszen minden indul valahonnan és bármi megtörténhet.