Happy Santa Claus!

Boldog Mikulást mindenkinek, így utólag is és köszönöm mindenkinek még egyszer aki felköszöntött!

Ismered a titkaim? Nem. Mégis úgy hatolsz lelkem mélyére és oly magabiztosan. Mitől vagy képes erre?
Szuper erő nélkül is csupán az érzékeiddel nyilakat szúrsz lényekbe. Álcázott hajóid közelednek szelíden, de vibrálón.
Ismertelek és mégsem. Rejtett tehetséged a felszínre hozva csillogtatod erősségeid. Hol tanultad ezt?
Ösztön mit így hívnak, birtokol? Erősen tartva kormányzol a tengeren. Miből ez az intenzitás?
Érzelmes, érző hang így hívnak. Szíveket megríkató, elringató nyugtalanság. Az ellentétes irány szétzúz és összeilleszt újra. Hálás szellem köszönetet zeng, hanghullámai durvább a legnagyobb földrengésnél egy sziklákkal teli szirtnél.

Leszúró, átjáró dallam zengjen a világon körbe az egész életen át örökkön örökké, soha el nem feledhető.

Can you die for.. ?

A bődületet nehéz legyőzni, főleg ha valami olyan okozza amit vagy akit szemünk és szívünk fényei világítanak meg.
Hát nem gyönyörű? Hát nem csábító? Néha már túlságosan is.
Meghalnánk e érte? A választ mindenki magában keresheti.

MaMa Beat

Forró levegő, robbanás és csitító zúgás.
A történet felkavaró, tüzes és megismételhetetlen.
Egy halál, egy serkentő halál.
Kérek a véredből. A harctól piszkolt véredből.
Veled mennék százszor is meglovagolni a láthatatlan csábítót.
Fájdalom és szenvedély együtt jár és erősít. Kérek még.
Izgató durvaságod, mutass valamit. Várom a végjátékot a visszaszámlálás után. Mire vagy még képes? Mosolyom nem lankad még nem láthatom.

Hülye, de éned mi mindig összetűzést keres felkelti érdeklődésem.
Találkozzunk legközelebb is, akár örökre. Túlságosan megunhatatlan vagy. Veszélyes és erőteljes fellépésű kellene még valami? Küzdeni akarok és küzdeni látni. Szédítésed elért. Iszom szavaid és tetteid eszi szemem.

Ritmusod a véremben.

Demian

Mikor meglátom feketén izzó szemeid melyet sötétség vesz körül elfog egy érzés. A szenvedély érzése. Bár gonosznak, hitszegőnek tartanak, de én mégis... mégsem tudok és nem is akarok szabadulni tőled. Szolgálóddá nem válhatok, de támogatód lehetek vagy tán tanítványod, hogy taníthass engem még többre. Többre, mit a világ elrejt előlem. Igéző lényed rosszra csábítja a lelkeket. De miért olyan biztosak? A rossz valóban oly rossz lenne, mint amilyennek beállítják? Ha igazuk is van én már szabadulni nem tudok. Követőddé akarsz tenni tán? Vagy inkább társaddá? Hadd legyek bizalmasod. Oh bájos durvaság, szenvedélyes erő. Tiéd vagyok és leszek is míg csak élek és az után is. Te ki fia a nagyúrnak, várományosa a trónnak, mit pokol tüze éget. Nem vagy jó, nem vagy rossz, agresszív valód egy bölcs bensőt takar. Mindenki csak dobálózik ócsárló szavakkal, istenkaromlással. Oktalan fecsegés mit csak a földiek tesznek kik még nem érintkeztek azon lényekkel akik valójában irányítanak, kik bölcsebbek a földön élő legnagyobb bölcsnél és nagyobbak, mint amilyen nagynak az imádott urat és királyokat tartanak.
Várom a következő találkozást te fia a sátánnak, ördögökkel cimboráló, lelkem elrablólja lényem meglopója, hogy afférunk folytatódjon. Körüllengesz, elnyelsz, de mégis oly gyengéd vagy egyszerre égető és érdekes. Tapasztalni akarok. Tapasztalni mindent a világunkban és azon túl.

Demian..

Bár tünemény vagy eszményed figyel. Mikor szellemülhetek végre át, hogy még tisztábban láthassak, hogy még tisztábban láthassalak?

Hamarosan eljön az idő... Nemsokára.

- - -

Saját szónoklatom és érzésem a misztikussal kapcsolatba.
Nem vagyok sátánista és nem vallok bármilyen más vallást sem, de ha választanom kellene közelebb állok Demianhez, mint az elismerten fenn tartózkodó pökhendi alakokhoz. Tartozzon az bármely valláshoz.
Kitartok amellett amit a könyvbeli Demian is mondott. Így nem tartom szégyellni valónak támogatásom a "rossz/sötét oldal" felé.

My mythical world

Sötét árnyak fognak körbe s csábítgatnak kedves szavaikkal. Szorongatnak míg már tüdődig a levegő sem ér el. Az őrület határán állva kérdem én mi lenne a jobb megoldás? Egy álomba burkolt tévképzet mi csak kápráztat, de jelentést nem hoz magával vagy a rút mely ezeregyszer is megkínoz és kiszámíthatatlan valója. Miben nem lelhetsz megnyugvást vagy biztos pontot. 
A kín mely érezteti az emberrel létezését. Csalódás és be nem teljesült álmok, szétesett életek és darabokra tört képzetek. Ez a való élet és mielőtt az elképzelt káprázatot választanánk gondoljuk végig... Nem, én sem vernék biztos tábort. Néha bizonytalanul tekintek az illúzió felé, de aztán másodpercek töredékéig elér az igazi élet iránti vágy. Hisz annál nagyobb káprázat nincs is amikor teljes valódban tapasztalhatod mit a világ nyújtani tud minden fájdalommal és egyéb érzelemmel együtt.
A lét egy csoda minek mind részesei vagyunk. Miért is pocsékolnánk az időnket idétlen képzelt valóságokra mikor felfedezhetjük a valót is mi talán elképesztőbb, mint azt el tudnánk képzelni csupán meg kell látni a lényeget. Hiszen minden indul valahonnan és bármi megtörténhet.

Peaceful alone

Törött darabok a szélben...
Úgy érzem az emberiség csak megront. Együtt érzek YoonGival, hogy nem szereti a népességet. Néha már szinte sírhatnékom támad tőlük.
A romlás és rontás mindenkit utól ér. Én mindenesetre nem akarok behódolni. Jobb egyedül a csendet megtörő dallamokkal a sötétségben, amely léleknyugtató.
Nem kérek többet, csak a jelentőségteljes művészi lelkek mozzanatainak látványát és hangjait.
Dallamos csend és nyugodt magány egy apró zugban fekete-fehérben, mi hirtelen harmonikus színekkel lesz borítva és mintha csak hallanánk a természet lélegzetvételét ahogyan megszabadult mindentől mi lelkét és káprázatos lényének birtokát nyomta. Minek már csak te lehetsz szemlélője és észlelője.